Beérett a gyümölcs

Beérett a gyümölcs

Beérett a gyümölcs

Mi vesz rá valakit, hogy egy olyan pólóban menjen el Magyarország egyik legmenőbb rendezvényére, amin kinyilatkoztatja, hogy a melegek mind bűnhődni fognak? Mert ma már ő is Magyarország kihagyhatatlan része.

Szombaton a barátommal elmentünk a Budavári Borfesztiválra, ahol elképesztő hosszú kígyósorban tudtunk felmenni a Budavári Palota lépcsőin, hogy a szokásomhoz híven egy gyümölcsborral nyissam meg a bódék közti hosszú és idővel egyre mulatságosabb túrát, ő pedig elkezdje a fehér száraz bortúrát. Egy idő után a barátom megveregette a vállam, hogy nézzem meg jól az előttem lévő embert.

A férfi pólójának hátulján először csak egy nagy fekete rajzolt keresztet láttam, amiről első pillanatban Madonna egy turnékönyve jutott eszembe – igen-igen, ez nagyon meleg – de aztán lejjebb csúszott a szemem, hogy elolvassam a feliratot is a ruhadarab hátulján. Egy bibliai idézet volt Szodomáról és a végén egy összefoglaló arról, hogy bizony a melegek bűnösök és ezért bűnhődni is fognak. A póló elején pedig ha jól láttam (bár később, előzés után próbáltam még odapillantani): “Pride mentes övezet”

Kényelmetlen élmény volt utána percekig pipiskedve gyalogolni valaki mögött, akiről tudtam, hogy a mögötte lévők számára örök pokoli tüzet és szenvedést remél. Kattogott az agyam. Milyen kegyetlen üzenet. Milyen embertelen gondolat. Milyen keserű dolog lehet ennyi gyűlölettel élni.

És közben nem értettem, mi történhet ennek az embernek a lelkében. Mégis milyen szintű gyűlölet vezethet oda, hogy este rövid gondolkodás után úgy döntsön, hogy egy borfesztiválra nem egy egyszerű fekete pólót vesz fel – hiszen végülis csak azért mozdul ki, hogy jó borokat igyon és jól érezze magát, miközben nézi az éjszakai budai vagy pesti panorámát – hanem inkább magára aggat egy üzenetet, ami emberek szenvedéséről szól.

Mennyire kell gyűlölnöd, hogy mindenről a gyűlölet jusson eszedbe? Hogy mindenhol a gyűlöletet képviseld? Mennyire kell gyűlölnöd, hogy a gyűlölet képviselője legyél?

És mitől lett jobb az ő világa? Meggyőzött valakit, hogy a buziknak vesznie kell? Vagy tökös gyerek lett, mert be tudott menni egy több ezres tömegbe, ahol éppen senkinek nem jutott eszébe, hogy a melegeket most hogyan is ítéli meg a Biblia, de most biztosan elgondolkodtak? Vagy neki egyszerűen ez a kényelmes, kedvenc pólója?

De ha végiggondolom, ennek a pólónak pont helye volt ezen a rendezvényen. Pont helye volt a boldog tömegben. Mert ez lett Magyarország. A jobbnál jobb boraink, vidám emberek, laza kacajok között ma, 2021-ben ott kell lennie egy homofób, mások gyötrelmeit protezsáló pólónak és embernek. Mert az utolsó borfesztivál óta, igen, ez is része lett az országnak. Az, hogy a homofóbiánkat többé nem kell a négy fal között tartani. Az, hogy egyre kevésbé szerethetünk szabadon, de egyre szabadabban gyűlölhetünk. Immár nem lehet elmenni egy rendezvényre sem, hogy ne találkozzunk egy ocsmány üzenettel, ami a gazdája szerint teljesen okés. És igen, okés: hiszen a kormány, a hatalom azt mondja, hogy a buzikat nyugodtan lehet gyűlölni. Ez a szüret. Itt a termés. Beérett a gyümölcs.

Olyan jó lenne csak a magyar ízekre emlékezni. Olyan jó lenne csak az újonnan felfedezett borászatok száraz fehér boraira gondolni. Olyan jó lett volna csak sétálni, elfelejteni a mindennapok nyavajáit és tisztán, őszintén imádni Budapestet.

Persze azért sikerült. Persze jó borokat ittunk. Persze becsíptünk. Persze elmondtunk életünkben sokadszorra hogy ez a város a legszebb a világon. De valahol mélyen, valahol a harmadik és negyedik pohár okozta delírium mögött ott bujkált a gondolat, hogy az előttünk elterülő városban már természetes kimenni egy pólóban, amin elkárhoztat több százezer magyart. És hogy valaki a tömegben most is kínt és pokolt kíván az én fajtámnak.

És mégis egy helyen vagyunk. Lehet, ugyanazoknak a pincészeteknek a borait fogjuk kóstolni. Lehet neki is ugyanazok a borok fognak ízleni, mint nekem és ugyanazokat nem kedveli majd, mint én. Lehet ugyanúgy fog berúgni, ugyanúgy lesz másnapos, ugyanúgy fáj majd a feje és ugyanúgy lefotózza majd a félig üres borospoharát a kupola előtt, mint tényleg mindenki.

Mennyire ugyanolyan emberek lehetünk. És mennyire mások. És mégis miben különbözünk? Abban, hogy ő heteró én meg nem? Nem, nem ez köztünk a legnagyobb különbség. Hanem az, hogy az ő mindennapjait tényleg az teszi ki, hogy gyűlöl valakiket, akiket nem ismer és akik sose ártottak neki. Én meg szimplán… Szeretem, akit szeretek és ha valamit vagy valakiket nem értem, hagyom őket nyugodtan élni.

Azt hiszem választás kérdése, hogy mi nem értenénk meg egymást. És azt hiszem, ez az ő választása. De a kormány engedélye. És az én szeretetem most kevésbé legális, mint az ő gyűlölete.

Tetszett az írás? Akkor szégyentelenül megkérlek, hogy kövess Instagramon! Felhasználónév: @kanicsar  …És Facebookon!

Facebook Comments