Skarlátbetűvel is hangosak leszünk

Skarlátbetűvel is hangosak leszünk

Skarlátbetűvel is hangosak leszünk

Egy új törvénymódosítás el szeretné érni, hogy minden LMBTQ ember a társadalom egy eltitkolt szereplője legyen. De ez nem így működik.

A hetekben gőzerővel dolgozom egy könyvön, amiben LMBTQ aktivistákat mutatok be. Nagyon izgalmas munka és minden percben hálás vagyok azért, hogy ezeknek az embereknek leírhatom a gondolatait és a tevékenységét. Ezek az emberek egyszerűen azt csinálják, hogy jobbá teszik a társadalmunkat. Annyival, hogy időt nem sajnálva elmagyarázzák másoknak, hogy attól, hogy nem értünk valamit, még el lehet őt fogadni. És attól, hogy valakinek eltérő a szexuális élete, attól még ugyanolyan ember, mint bárki más – jó, rossz, szerethető, nem szerethető. 

Emlékszem, mikor még nem volt a pornó kettő kattintásnyira, rengeteg újságstandnál volt egy sötét és vörös sarok a sok színes magazin mellett. A kirakatnak ezen részén voltak a pornómagazinok. A meztelenül pózoló nénik, a különböző tárgyakat különböző helyekre eltüntető nénik, a maszkos bácsikat láncon vezető mellbimbó csipeszes nénik, a terhes pornó, az anya-lánya, az apa-lánya, a vad mátrai szexpartis, a vérszívó csöcsös pornó és a panellakásokban fotózott amatőr szexsorozat mind-mind vörös és fekete nejlonnal volt eltakarva, hogy a gyerekek ne lássanak ilyet. 

Most egy új törvénymódosítás azokat is hasonló vörös és fekete műanyag nájlon mögé akarja zárni, akik eseményeket rendeznek, hogy így küzdjenek homofóbia vagy bármilyen fóbia ellen. Akik rendeznek egy filmet leszbikusokról vagy interszex sportolókról. Akik az utcán megvert melegek vagy a munkahelyükön megszégyenített interszexuálisok jogait védik.

Ezek az emberek mostantól piros tizennyolc karikás alakok. Ők az új pornósztárok. Arcpirító, veszélyes, perverz figurák. A társadalom vicsorgó ragadozói. Farkasok, akik elkapják a gyerekeket és melegekké konvertálják őket. Sötét antihősök, akik megmagyarázzák Józsikának, hogy jobb lenne az élet babákkal és fütyi nélkül. 

Pedig csak szeretetről prédikálnak, de ezért bűnösök. Csupán elfogadásról beszélnek, de ez veszélyes. Holott csak az egyenlőséget éltetik, ám ez bűnös gondolat.

Épül, egyre csak épül az a nemzeti eszme, miszerint ha vörös és fekete fóliával borítjuk be az LMBTQ társadalmat, akkor az LMBTQ társadalom meg fog szűnni. Ha a kisgyerekek nem látnak leszbikusokat, a kislányok nem lesznek leszbikusok, hanem erős méhű nők, akik szülni akarnak és férjet nevelni. Ha a gyerekek csak 18 évesen tudják meg, hogy vannak transzneműek, akkor minden bizonnyal gyűlölni fogják őket, ami azért elég helyes hozzáállás, mert a nő nő, a férfi apa meg ilyesmi, keresztény értékek. És persze ha a jövőben soha, egy gyerek sem lát melegeket vagy olvas melegekről, akkor néhány évtized múlva Magyarországon csak heteroszexuális nagymagyarok lesznek, akiket nem hat meg a gendergap, csak Trianon. És ki ne álmodna egy ilyen szürke, egyhangú, korlátozott, konzervatív országról?

Furcsa, hogy a magyar kormánynak még mindig el kell magyarázni, hogy LMBTQ emberek mindig voltak és mindig lesznek. És ugyebár biztosan nem azért, mert szaporodnak egymással, hogy minél több kis LMBTQ embert hozzanak a világra. Mert hát ez az egyik legnagyobb baj, hogy nem szaporodnak. És gyerekeket sem rabolnak el, hogy szivárványszínű átnevelőtáborokban kényszerítsék őket arra, hogy addig hallgassanak Chert és Madonnát, míg meg nem inog bennük a szexualitásuk. De a középkorban sem azért voltak ám LMBTQ emberek, mert a járási krónika néha lehozott egy-egy cikket a vásári büszkeségről vagy címlapra tette a büszkén coming outoló földesurat. LMBTQ emberek egyszerűen mindig voltak. És mindig lesznek. Bármilyen törvényt írnak. Bármennyit imádkoznak. Bármennyit uszítanak.

Biztosan nagyon könnyű megoldásnak tűnik több százezer emberre ráhúzni a vörös és fekete nejlont, de attól még ezalatt a nejlon alatt egy lélegző, büszke és bátor közösség lesz. Akiket nyomtak ám már el. Akiket cenzúráztak ám. Akiket beszerveztek ügynököknek. Akiket megszégyenítettek. Akiket viccnek vettek. Akiket címlapokon sértegettek. Akiket börtönbe zártak. Akiket néhány országban máig épületek tetejéről löknek le bekötött szemmel. 

De mindezek után mi még mindig itt vagyunk. Még mindig problémát okozunk nektek. Még mindig kényelmetlenek vagyunk számotokra. És oh, azok is leszünk. Ellophattok bármit, de a létezésünket nem. Lehet bármilyen teljhatalmatok, de a létezésünk felett nem lesz. Születhet bármilyen törvény, de ami alapvetően létezik, annak nem lehet megtiltani a létezését. És mi hangosan létezünk. És skarlátbetűvel is hangosak leszünk.

Tetszett az írás? Akkor szégyentelenül megkérlek, hogy kövess Instagramon! Felhasználónév: @kanicsar  …És Facebookon!

Facebook Comments