A HIV története II. – A nulladik páciens kérdése

A HIV története II. – A nulladik páciens kérdése

A HIV története II. – A nulladik páciens kérdése

Az AIDS történelmének egyik kiirthatatlannak tűnő szála a zero patient, vagyis a nulladik páciens kérdése. Egészen 2016-ig úgy gondolták, hogy megtalálták azt a személyt, aki miatt a HIV elterjedt az USA-ban, majd az egész világon, ám a bűnbak kinevezése csupán egy apró félreolvasáson alapult és a személy túlzott őszinteségén. Majd jött a tudomány.

2020-ben majdnem utolsó olvasmányom volt a Négy betű Rebecca Makkaitól, aki elképesztő mélységgel és szépséggel dolgozta fel az 1980-as évekbeli HIV-járványt Chicagóban. Akkoriban a HIV még teljesen más arcát mutatta. Míg ma egy kezelhető vírusról beszélünk, mely megfelelő gyógyszeres kezeléssel nincs hatással az emberi életre, se annak hosszára, a 80-as években még egy láthatatlan ellenségként harcoltak vele az emberek. Aki elkapta, minden bizonnyal néhány év múlva elhunyt. Makkai regénye szívfacsaróan mutatja be, hogyan hullottak szét teljes baráti társaságok és közösségek a vírus miatt, és hogyan haltak meg tömegesen fiatalok és idősek, miközben a politika nem foglalkozott a titokzatos betegséggel, ami leginkább a társadalmat amúgy is zavaró meleg közösséget érintette. 

Mivel a HIV és AIDS körül máig megannyi stigma létezik, egy apró sorozatban feldolgozom a HIV történelmét. 

Bár arról már lemondtunk, hogy megtudjuk, hogy valóban ki volt az első ember a Földön, akinek a szervezetében kialakult az első HIV-vírus az 1920-as években, azt már megpróbálták kideríteni, hogy ki lehetett az első férfi, aki behurcolta az USA-ba a vírust. Ez nem mindenképpen gonoszság: Dr. Anthony S. Fauci szerint, aki már a 80-as években amerikai AIDS páciensekkel foglalkozott, egy olyan időszakban, mikor még keveset tudtak a betegségről, ami hirtelen elkezdte hozni áldozatait, meglehetősen hihetőnek tűnt, hogy egy ember okolható mindenért.

Gaétan Dugas

A Zero Patient legendája szerint ez a bizonyos férfi egy Gaétan Dugas nevű francia-kanadai légiutas kísérő volt, akiről úgy gondolták, hogy Afrikában vagy Haitiben kapta el a vírust, majd azt az USA-ban 1984-ben bekövetkező haláláig több tucat, sőt többszáz embernek adta át, ezzel aztán elindítva az 1980-ban kezdődő tömeges járványt. A férfit nem kímélte a sajtó, maga a The New York Post is „A férfi, aki elhozta nekünk az AIDS-t” címmel mutatta be a nagyközönségnek. 2016-ban viszont amerikai, angol és belga tudósok egy új eljárással bebizonyították, hogy nem Dugas hurcolta be a vírust az USA-ba.

A New York Post címlapja

De hogy is derült ki mindez? Az „RNA kalapálács” elnevezésű technikával, mellyel a tudósok szelektíven tudják másolni a vírus amúgy gyorsan lebomló és így vizsgálhatatlan RNS-ének apró töredékeit és összekötni őket. A tudósok több mint 2000 vérmintát vizsgáltak meg, melyeket 1978-ban és 1979-ben vettek San Fransiscóban és New Yorkban olyan férfiaktól, akik bevallottam szexuális viszonyt folytattak más férfiakkal. Ezekből 83-ban mutatták ki a vírust. Négy év alatt végül fel tudták építeni a HIV genomját a nyolc legrégebb óta ismert HIV-mintából (5 New York-i, 3 Los Angeles-i volt), melyekből felrajzolták a vírus családfáját. 

Habár a genomok száma alacsony, a kutatók szerint a nyolc minta nem csupán arra volt elég, hogy fel tudják vázolni a vírus terjedésének történelmét – melyben a jelek szerint óriási szerepet játszott New York – de arra is, hogy felfedezzék, hogy már az 1979-es években milyen változatos volt a vírus genetikája. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a vírus már jóval a felfedezése előtti évtizedben elterjedhetett. „A vírus igencsak korán került New Yorkban, ahol aztán több mint egy évtizedig a radar alatt maradt” – mondta Michael Worobey, a kutatás vezetője.

Michael Worobey

A jelek szerint a vírus 1967-ben került át Zaire-ből Haitibe, majd onnan 1971-ben jutott New Yorkba, ahol ekkoriban minden évben megduplázódhatott a HIV+ személyek száma. 1976-ban jelent meg Los Angelesbe, majd továbbterjedt Európába, Japánba, Ausztráliába és Dél-Amerikába. Worobey és kutatótársai szerint az 1970-es évek végére a New York-i férfi melegközösség 7%-a már fertőzött lehetett, ugyanez az szám pedig Los Angelesben 4% körül mozgott.

Ám ha megvizsgáljuk Dugas 1983-as vérmintáját, kiderül, hogy azzal a HIV-láncolattal volt megfertőzve, mely már akkor jelen volt New Yorkban, mikor ő 1974-ben az Air Canada alkalmazásába állt és elkezdett melegbárokat látogatni a Keleti parton. Vagyis Dugas messze nem az az ember volt, akivel a vírus az USA-ba került, mivel az sokkal korábban került az országba. Worobey és kutatótársai szerint mikor Dugas elkaphatta a vírust már több ezer fertőzött lehetett és ezt bizonyítja azt is, hogy Dugas HIV-vírusának mintája nagyon hasonlít a többi betegéhez.

Kérdés, hogy akkor miért pont Dugas lett a kinevezett főgonosz. A 80-as évek elején William Darrow-t elkezdte foglalkoztatni a kérdés, hogy mi okozhatja azt a titokzatos betegséget, ami Los Angelesben sorra szedi áldozatait a meleg férfiak körében. Ekkoriban már bőven voltak találgatások: valakik szerint a poppers nevű ajzószer okozhatta a bajt, mások szerint az áldozatok minden bizonnyal túl sok férfi spermájával érintkezhettek és ez gyengítette le immunrendszerüket.

Darrow viszont 1981-ben hallott egy különös pletykát, miszerint a korai AIDS-áldozatok egymás szeretői voltak. Ekkor ötlött fel benne először a gondolat, hogy az ismeretlen betegség lehet, hogy szexuális úton terjed. Darrow ekkor kezdett el interjúkat készíteni a páciensekkel, összesen 40-el, akik közül három, egymástól független férfi is megemlítette Dugast, a jóképű, kanadai légiutas kísérőt, mint korábbi szexuális partnert. Ahogy Darrow folytatta az interjúkat, úgy került elő egyre többször Dugas neve, akihez végül Darrow nyolc nevet tudott párosítani.

William Darrow

Interjúzás közben Darrow nem írt fel neveket. A Los Angeles-i pácienseket LA1, LA2-nek nevezte és így tovább, Dugast pedig O-ként jelölte meg, az outside-of-Californa (Kalifornián kívül) kifejezést rövidítve. Vagyis a kis kör nem egy nulla volt, hanem egy o-betű. Dugas pedig sose volt nulladik páciens. Néhány évvel később, 1984-ben Darrow és társai publikálták tanulmányukat, melyben kijelentették, hogy a HIV szexuális úton terjed. Ebben a hónapban halt meg Quebec-ben Dugas.

Phil Tiemeyer, a Kansas Állami Egyetem kutatója szerint Dugas neve 1987-ben éledt újra.  Ekkoriban jelent meg Randy Shilts könyve, az And The Band Played On, amiben a szerző 54 ember – páciensek, orvosok, kutatók és politikusok – szemén keresztül vizsgálta az AIDS krízis első éveit, sokszor napról napra, hónapról hónapra dokumentálva életüket. Az egyik karakter maga Darrow, aki a könyben már Patient Zeroként tűnt fel, mivel a szerzőnek megtetszett az elnevezés.

Bár Shilts nem jelentette ki, hogy a vírust Dugas hurcolta be az államokba, azt nem tagadta, hogy annak terjesztésében a férfinak nagy szerepe lehetett és Dugas karakterét egyfajta szexuális predátorként ábrázolta. A könyv kiadója nagyban bátorította a sajtót arra, hogy Dugast nevezzék meg nulladik páciensnek, így is reklámozva a kötetet. Ekkor jelent meg a The New York Post címlapja is, megannyi más cikkel, sőt tévéműsorral egyetemben. Később az 1993-as, a könyv címével megegyező HBO film sem segített Dugas helyzetén. A nevére menthetetlenül ráragadt a cím.

Az And The Band Played On első kiadásának borítója

Rendkívül fontos, hogy a tévedés miatt Shiltset ne nevezzük ki gonoszként. Az újságíró könyve mérföldkőnek számított az AIDS történelmében. Az újságíró óriási kutatómunkával, megannyi, az AIDS-cel és áldozataival foglalkozó cikke után írta meg a könyvet, hogy a betegség nagyobb figyelmet kapjon és hogy megmutassa, hogy a vírus hús-vér embereket érint, akik megérdemlik a figyelmet és a segítséget. Shilts-ről a könyv születése közben derült ki, hogy elkapta a vírust. 1994-ben halt meg.

Randy Shilts

De milyen ember is volt Dugas valójában? A beszámolók szerint karizmatikus, kedves, energikus és segítőkész – ami aztán félreértések sorához vezethett. 1980-ban állapítottak meg nála Pakosi szarkómát – egy bőrrákfajta, mely az AIDS stádium egyik legfontosabb és leglátványosabb tünete lett. Halála előtt egy HIV-betegeket segítő segélyszervezetnél dolgozott és nagy szerepe volt abban, hogy kiderítsék, mivel is állnak szembe az orvosok. Többször is Atlantába repült, hogy vérmintákat adjon és ami a legfontosabb: nagyon őszinte volt. Dugas megközelítőleg 750 szexuális kapcsolatról számolt be, amit a vizsgálat előtti három évben folytatott. Ez nem volt kiemelkedő szám: a megkérdezettek 65%-a számolt be több mint 1000 partnerről, 75%-uk pedig több mint 50-ről. Ám Dugas nevezte meg a legtöbb embert név szerint: összesen 72-t. Emellett őt említették a legtöbben, miután minden bizonnyal megjegyezték idegen hangzású nevét. Dr Richard McKay, a Cambridge egyetem történelem professzora szerint Dugas nem promiszkuitása miatt lett olyan sok esethez kötve: „A tény, miszerint Dugas biztosította a legtöbb nevet és neki volt a legemlékezetesebb neve, hozzájárulhatott ahhoz, hogy a felrajzolt szexuális kapcsolatrendszer központjába kerüljön.”

Gaétan Dugas

McKay szerint „azokat okolni, akik valamilyen szinten különböznek a többségtől, legyenek azok külföldiek, szegények vagy gonoszak – gyakran arra szolgált, hogy biztos távot képezzen a többség és a fenyegetésként azonosított csoportok vagy egyének között”.

Naivság azt gondolni, hogy valaha meg fogjuk tudni, ki által jutott be az USA-ba a vírus és onnan kik által terjedt szét az egész világon. A kutatók is arra figyelmeztetnek, hogy felesleges neveket és felelősöket keresni. Ahogy Dugas, úgy társai sem tudták, hogy vérükben egy halálos vírust hordoznak, melyet könnyedén tudnak terjeszteni védekezés nélkül. Ezekben az emberekben nem az elkövetőt kell látni, hanem az áldozatot. Egy ismeretlen vírus miatt, melynek létezéséről nem is tudtak – valaki még halálakor sem volt vele tisztában, hogy pontosan miért is haldoklik – idejük előtt hunytak el. Könnyű lehet a szabados szexuális viselkedésüket okolni tetteiket, de fontos tudni, hogy míg ma – többek között pont a HIV miatt – olyan széles körben elterjedt a biztonságos szex, az ő idejükben ez még korántsem volt így: hiszen nem tudtak a láthatatlan ellenségről, ráadásul a szexuális szabadosság sokkal inkább a meleg kultúra része lehetett.

„Gaétan Dugas az egyik legdemonizáltabb beteg a történelemben és egyike annak a rengeteg embernek és csoportnak, akikről azt állították, hogy valamilyen rosszindulatú szándékkal terjesztettek vírusokat.” – mondja McKay 

A Zero Patient legendája jól példázza azt, hogy a HIV milyen könnyen válhatott és válhat máig bélyeggé. A hasonló megbélyegzéstől félve máig rengetegen nem mennek el szűrésre, hiszen félnek, ha állapotuk kitudódik az jelentős hatással lehet szakmai és magánéletükre. Ne feledjük: a tabuk, mások hibáztatása és a megbélyegzés emberi életekbe kerülhet. 

A következő részben a 80-as éveket dolgozom fel, az AIDS krízis kezdetét az USA-ban. 

Tetszett az írás? Akkor szégyentelenül megkérlek, hogy kövess Instagramon! Felhasználónév: @kanicsar  …És Facebookon!

Forrás:

https://www.nytimes.com/2016/10/27/health/hiv-patient-zero-genetic-analysis.html

https://www.theguardian.com/science/2016/oct/26/patient-zero-gaetan-dugas-not-source-of-hivaids-outbreak-study-proves

https://www.npr.org/sections/health-shots/2016/10/26/498876985/mystery-solved-how-hiv-came-to-the-u-s

https://www.verywellhealth.com/patient-zero-cleared-of-starting-the-u-s-aids-epidemic-4109338

https://www.virology.ws/2016/11/16/dugas-was-not-aids-patient-zero/

https://www.sciencedaily.com/releases/2016/10/161026132930.htm

https://en.wikipedia.org/wiki/Randy_Shilts

https://daily.jstor.org/aids-from-the-perspective-of-patient-zero/

Facebook Comments