A meleg magyar nem magyar

A meleg magyar nem magyar

A meleg magyar nem magyar

Néhány hete felkeresett egy 15 éves fiú, hogy meséljek neki arról, milyen volt számomra a coming out. Miután meséltem neki arról, hogy én hogyan éltem át az előbújást, elmondta, hogy ha ő lesz 30-on felül, biztosan nem akar majd Magyarországon élni, mert gyűlöli a magyarokat. 

Néhány nappal később elmentem kirándulni és egy kilátóban készítettem egy képet egy magyar zászlóról, amit aztán ki is tettem Instagram Stories-ba. Nem telt el néhány óra és a srác rámírt, hogy mekkora hazafi vagyok és ez bizony undorító, hiszen ezzel Orbánék szekerét tolom.

Mert a meleg magyar nem magyar. De sokan nem magyarok még, akik magyarok.

A fiú példáján kristálytisztán látszott, hogy 2020-ra elértünk oda Magyarországon, hogy aki kiteszi a saját nemzete zászlóját, az már nem simán magyar, hanem minden bizonnyal nagymagyarországos, megrögzötten jobboldali, konzervatív, homofób, Orbán-, Fidesz, KDNP-hívő alak, aki küzd, harcol és leginkább gyűlöl azért, hogy Magyarország megmaradjon konzervatív keresztény országnak. Ja, hogy magyarnak lenni tényleg ezt is jelenti?

Ja hogy. Mindez szép gyümölcse annak, hogy Orbán Viktor egyszerűen súlyosan félreérti a miniszterelnöki hivatalt. Ahelyett ugyanis, hogy arra törekedne, hogy minden Magyarországon élő ember boldoguljon a hazájában és napról napról jobb legyen a helyzete, – ezáltal pedig boldog emberekből boldog társadalom alakuljon ki –, inkább egy könnyebb utat választott. 

Tízmillió embert boldoggá tenni ugyanis nehéz feladat – nem is hiába nem lehet mindenki miniszterelnök – így hát miért ne lehetne azt csinálni, hogy csak néhány millióval foglalkozunk? Ez pedig könnyen megoldható: csak ki kell jelölni azt, hogy pontosan kik a magyarok és kik a nem, majd ezeknek az embereknek megadni a kegyeket – jogokat, pénzt, boldogságot, adókedvezményt vagy alapvetően a figyelmet.

Magyarországon az elmúlt években pont ez történt. Orbán Viktor előszeretettel szalámizta le a teljes magyar társadalmat, néha törvényekkel, de még nagyobb előszeretettel nyilatkozatokkal, akár itthon, akár külföldön. A „mi magyarok” a miniszterelnök szinte minden nyilatkozatának első szavaivá váltak, ami jó tünete annak, hogy Orbán mennyire téved a mindennapi politikájának természetet illetően.

Neki gondoskodni kellene a népről, nem pedig megmondani, hogy milyen legyen a nép. 

Persze értem én, hogy ha valaki kimegy a csúnya Brüsszelbe vagy üzen neki, akkor képviselnie kell a magyarokat, és azt is értem, hogy Orbán egy megválasztott miniszterelnök, de ettől függetlenül a képviselet sajna-bajna nem egészen azt jelenti, hogy valakiről elmondom, hogy milyen és hogy gondolkodik, hanem hogy megteszek mindent a jóléte érdekében. Oh és mindenki érdekében. Egy miniszterelnök ugyanis egy demokratikus országban nem válogathat. 

Magyarország ugyanis nem egy leves, amiből ha nem kell a zöldség, akkor a répát, karalábét és petrezselymet a kanálkáddal kitessékeled a tányérod szélére és nem veszel róla tudomást, csak a húst zabálod. Nem, Magyarország egy ország, aminek ha megbíznak az irányításával, akkor a benne lévő összes emberrel törődnöd kell. A buzival is, a romával is, a mozgássérülttel is, a libsivel is. Nincs mese. Meg kell enned az egész levest. Még ha nem is esik jól. 

De Orbán csak a húsban hisz, méghozzá olyannyira, hogy magát a húst kinevezi az egész levesnek. Orbán elképzel magának egy embertömeget és kinevezi azt magyaroknak és kinevezi őket egész Magyarországnak. Ezzel pedig pont annak a nemzetiségnek a fogalmát teszi tönkre, amire annyira építeni akarja a politikáját. 

Mert már rég nem az a magyar, akinek magyar a hivatalos nemzetisége, vagy aki szimplán magyarnak vallja magát, vagy magyarul beszél, olvas, ír, vagy aki a magyar történelmet és kultúrát ismeri a legjobban. 

Az a magyar, aki bizonyos tulajdonságokkal bír. Az a magyar, aki heteroszexuális, keresztény, családban él, nem ismeri és nem érti a gender fogalmát (és nem is akarja), transzfób, homofób, kellően rasszista, jobboldali, csak egy bizonyos családmodellben hisz, konzervatív és akinek persze tetszenek a Fidesz intézkedései. A többi nem magyar. A többi az mehet a levesbe. Vagyis nem. Ebben a metaforában a kukába.

Orbán Viktor ezáltal egy saját nemzetiséget teremt, aminek semmi köze se a nemzetiséghez. Se a magyarokhoz, se Magyarországhoz, sem pedig a valósághoz. Mi magyarok nem vagyunk egyformák. Vannak magyar melegek. Vannak magyar leszbikusok. Vannak magyar nők, akik nem akarnak szülni gyereket, mert meg van ehhez a joguk. Vannak magyar férfiak, akik nem szeretik a focit. Vannak magyar gyerekek, akik szivárványcsaládban nőnek fel. Vannak magyar heteroszexuális párok, akik nem házasodnak össze, mégis nevelnek gyereket. Vannak magyarok, akik értik a gender fogalmát, sőt, még hasznosnak is tartják, ha kicsit jobban foglalkozunk a társadalmi nemek kérdésével, mert az akár még hasznos is lehet társadalmunk számára. Vannak magyarok, akik nem a Fideszre szavaznak és nem értenek egyet Orbán Viktorral. 

És mi is mindannyian ebben az országban élünk. És bizony, magyarnak tartjuk magunkat, sőt, még büszkék is vagyunk a magyar nyelvre, történelemre vagy kultúrára.

De Orbán valahogy ezt nem akarja vagy észrevenni vagy elfogadni. És a „magyar” jelzőt egyfajta kisdiktátorként kegyként osztogatja, mint valami földesúr. De ezzel az attitűddel nem ad, hanem elvesz. Elveszi a büszkeséget, a lehetőséget arra, hogy valaki máshogy legyen hazafi, vagy hogy magyarként máshogy gondolkodjon. És elvesz a saját országától embereket.

Orbán Viktor álmodik egy országot, ahol mindenki ugyanolyan, ahol minden fekete-fehér és ahol mindenki úgy viselkedik és úgy gondolkodik, ahogy azt a Fidesz-KDNP elképzeli. 

De valójában egy olyan országot teremtett, amiben valamilyen kacifántos módon ki tudott alakulni az a nézet, hogy a nemzetet szimbolizáló, a 13-ik század óta létező magyar zászló posztolása durva nacionalizmus. 

Ahol az ország nagy részét azzal szembesítik nap mint nap, hogy ők nem igazi magyarok.

És ahol egy 15 éves gyűlöli a saját hazáját és meg sem fordul a fejében, hogy itt éljen meg itt haljon, mert azt érzi, hogy a saját szülőföldje kilöki magából és kikaparja a tányér szélére.

Pedig mindenkire szükségünk van. Mindenki értékes. A leves gazdagon attól gazdag, hogy bővelkedik a különböző zöldségekben és fűszerekben. Egy ország attól izgalmas és attól tud haladni, ha vannak benne emberek, akik mernek máshogy gondolkodni, akik különböző jövőképeket tudnak vizionálni akik új ideákkal tudnak építkezni. 

Akik mások. De a mások is magyarok. 

Facebook Comments