A fekete-fehér ország

A fekete-fehér ország

A fekete-fehér ország

A Fidesz egyre inkább kezd úgy bánni Magyarországgal, mint egy óriási színezőkönyvvel, amit elvont gyerekként – nyilván fiúként, ők alkothatnak – csak és kizárólag fekete-fehérre színez. A színes ceruzákat durcásan újra és újra lelöki az asztalról, nem kell sárga, kék, zöld, piros, lila, rózsaszín meg végképp nem. 

Mert a színek csak összezavarnak mindent, bonyolulttá teszik a dolgokat, váltogatni kell a ceruzákat, vigyázni kell az egyensúlyra, melyiket mennyiszer és hol használjuk, a végén több ceruzát kell hegyezni, ami energia, ráadásul mocsokkal is jár és hát az is megeshet, hogy a színek összefolynak, nem maradnak határokon belül, az pedig már igazi tragédia.

Hát nem könnyebb, ha akkor csak ezzel két színnel színezünk, ráadásul a fekete-fehér színeket használva? A fekete fekete. A fehér fehér. Ez egyszerű, szép, takaros, nem kell vele bajlódni. Legyen minden fekete-fehér és nem kell gondolkodni. Ennyi!

A Fidesz már régóta nem titkolja, hogy olyan országot szeretne, ami pont ilyen egyszerű. Vannak a keresztény nők és vannak a keresztény férfiak. Nekik lehetnek jellemzőik, de fontos, hogy ezek is megegyezzenek, vagyis hogy az országban minden nő és minden férfi ugyanolyan legyen. Mármint ne a férfiak és nők legyenek egyenlőek, arról azért szó sem lehet, ne már. 

Nem kellenek melegek. Nem kellenek transzneműek. Nem kellenek leszbikusok. Nem kellenek migránsok. Nem kellenek romák. Nem kell senki más, csak Faszagyerek magyar fehér heteroszexuáis férfiak és gyerekeket potyogtató, csendes magyar Asszonyok, akik annyira elfáradnak a napi házimunkában, hogy szerencséje nem marad erejük beleszólni semmibe.

A Fidesz úgy színezi ki Magyarországot, hogy nemcsak átszínez mindent, ami a szeme elé kerül, nem foglalkozva a mintákkal vagy a vonalakkal, de közben még árnyalatokat sem használ, hogy legalább szerencsétlen fehérnek és feketének jó legyen. Ebben az országban még egy szürke sem lehet elfogadott. Nincsen szürke ötven árnyalata. A szex amúgy is csak a férfiak szórakoztatására és a nők teherbeejtésére való.

A fekete csak fekete lehet. A férfi csak férfi lehet. A jópofa manusz, aki boldogan főzi otthon a pálinkáját, amiből meg is iszik mindennap néhány kupicával, mert alapvető élelmiszer, de közben a könnyűdrogok használatáért persze halálbüntetést írna ki. Ultizik, és ha valamit nem ért a brüsszeli politikából, akkor a legjobban néhány kártyajárás elmagyarázásával lehet neki világosabbá tenni a Győzelmet. Aki nem ultizik, az nem férfi. Aki francia kártyázik meg lehet, hogy meleg. A férfi gyereket csinál, kordában tartja az asszony, meghallgatja a csacskaságait, elnézi neki, tolerálja, és akár küzdd is vele, ha a család fenntartásáról van szó. Vagy a Nemzeti Konzultáció közös kitöltéséről, miután elmosogatott a vacsora után az asszony. De van egy határ: nőügyekkel nem foglalkozik. A férfi férfiügyekkel foglalkozik. Például focival. Amit imád, hiszen gyerekkora óta játssza, a katonaságban is jól nyomta, mert volt katona, bár egy kis pocakot eresztett már, de hát inkább az, minthogy rózsaszín pulóvert vegyen fel vagy ne adj isten tetoválása legyen. 

A fehér pedig csak fehér lehet. A megtűrt szín, amivel nem kell külön foglalkozni, és ami leginkább a fekete által lesz fehér, az emeli ki, az határozza meg, az öleli körbe, határolja, korlátozza. De ez így jó a fehérnek. Néha foglalkozni kell vele is, hiszen fehér nélkül sem teljes a kép, sőt, mondhatni, fehér nélkül nincs fekete sem. De azért túlzásba sem kell esni. A nő az nő. Novák Katalin is nő, ráadásul sikeres nő, de azért tudja, hogy nőként hogyan kell viselkednie.

A magyar nő például biztosan nem meddő, hiszen létezésének alapvető feltétele az, hogy szüljön. A magyar nő biztosan nem leszbikus, hiszen létezésének alapvető feltetételeze az, hogy házasodjon, amit ugye csak a heterók tudnak, mert a házasság szent, még a negyedik válás után is. A magyar nő dolgozik, mert van ilyen hisztije, hogy jó dolgozni, de azért nem nyafog, ha kevesebbet keres, mert cserébe van méhe, vaginája, mindene, amivel tud gyereket csinálni, ami ugye a legfontosabb munka. És a magyar nő nem emancipálódik, mert tudja, hogy ez egy libsi hülyeség, a nyugat mételye. Miért kéne hasonlítanunk, mikor nyilvánvaló, hogy a fiúknak fügyijük van, a lányoknak meg puncijuk? A magyar nő szerint a feminizmus hülyeség, biztosan kopasz izmos leszbikusok kultúrterrorja, amivel megint csak azt akarják elérni, hogy a gondosan megnemzett kislány ne lehessen anya vagy magyar nő. A magyar nő tudja hol a helye. És nem csak tudja. De boldog is ott.

Hát mi ezzel a rendszerrel a baj? Hát mindenki nyer, nem?

Leginkább a Fidesz. Ugyanis a fekete és a fehér, és a magyar nő és a magyar férfi is jól érzi magát ebben a világban, ami csak nekik van fenntartva. És borzalmasan megnyugtató, kényelmes, pihe-puha érzés, hogy a színező, zsörtölődő kisfiú másnak nem szorít helyet a képen, mert így ők is nyugodtan le tudják nézni és gyűlölni tudják a többi színt, mert nem olyanok mint ők. És végre, nem kell megérteni sem, hogy mik az ő nehézségeik. Persze, vannak nekik, biztosan, de nekik nem osztottak lapot, nincs szerepük ezen a rajzon, ezen a fekete-fehér országon. Szóval akkor ne pattogjanak.

A zsörtöldő kisfiú viszont akárhogyan színezi ezt a képet, akárhogy kopik el újra és újra a fekete ceruza, egy idő után fel kell nézni a rajzlapról és realizálni kell, hogy a világ bizony színes körülötte.

A feketének ezer árnyalata van. A fehérnek ezer árnyalata van. Van szivárvány. És még a szivárvány színeinek is ezer árnyalata van.

És amit ő rajzol, csak fantázia. A valóságban az az ország is színes. Akármit firkál rá.

Tetszett az írás? Akkor szégyentelenül megkérlek, hogy kövess Instagramon! Felhasználónév: @kanicsar  …És Facebookon!

Facebook Comments